Keresés
Magyar
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
Cím
Átirat
Ezután következik
 

A Menny kinyilatkoztatásai a világ jövőbeni eseményeiről, 4/5 rész

Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ha nincs pénzed sok élelmiszert és drága dolgokat tárolni, akkor csak vegyél például barna rizst és már megpörkölt szezámmagot, vagy esetleg nyersen, és ha tudod, akkor pirítsd meg magad. Ha nem, akkor csak vegyél pörkölt szezámmagot, és edd barna rizzsel és sóval. Szóval tárolj ezekből néhányat. Sokáig kitart majd. (Igen, Mester.) De a barna rizs nem tart olyan sokáig, mint a fehér rizs, ezért mindkettőt vegyél. Ezért először edd meg a barna rizst, aztán később megeszed a fehér rizst. (Értem. Jó, Mester.) Tarts szezámot és mogyorót.

Ezekben a dolgokban sok-sok fehérje van. Még ha nem is tudsz főzni semmit, akkor is eheted rizzsel. (Értem.) És akkor lesz elég táplálékod a túléléshez. (Igen, Mester.) Én ezt csináltam legalább három hónapig. Amikor nem voltak úgynevezett tanítványaim, elvonulásra mentem, ahogy minden szerzetesnek minden évben meg kell tennie, három hónapra vagy az esős évszakban, és csak barna rizst és szezámmagot ettem egy kis sóval. És abban az időben megengedhettem magamnak egy üveg szójaszószt, és tettem hozzá egy keveset az ízéért. Egyébként csak barna rizs, szezámmag és só már elég jó. (Értem, Mester.)

Ismertem egy szerzetest Tajpejben. Az ő templomában éltem. Ő csak ezt ette és vizet ivott, semmi mást. De ő nagyon, nagyon erős, mert gyakorol, csikungot gyakorol. (Igen.) És tanította a tanítványait, és bebizonyította, hogy ha kést nyomsz a torkához, az nem megy át rajta. (Hűha! Ó.) Ha hátba szúrod egy törött üveggel vagy késsel vagy valamivel, az nem fog átmenni. (Hűha!) És csak szezámmagot és barna rizst evett, amíg én ott voltam; azt hiszem, hogy sok éven át ezt ette azelőtt, és még azután is, hogy elmentem. (Hűha.) Így életben fogsz maradni. És ő nagyon nagy, erős, nem olyan sovány, mint én. Nem, ő nagy volt és erős. Azt tanácsolta nekem, hogy egyek többet, csináljak valamit, hogy olyan nagy legyek, mint ő. Azt mondta: "Olyan, mint egy hegy". Azt mondtam: "De én túl kicsi vagyok, hogy lehetnék hegy?" Azt mondta: "Légy egy kis hegy." Azt hiszem, most én is egy kis hegy vagyok, aki sok mindent cipel a vállán. (Igen, Mester. Az vagy.)

Nézzétek meg az interneten, hogy tanuljatok másoktól, hogyan termesztik a zöldségeiket a házban, bármilyen helyiségben, még vödrökben is, akár műanyag zacskókkal vagy bármilyen eldobott zacskóval, bármivel, amiben termesztenek, hogyan termesztik, hogyan takarítják be és használják fel. (Igen, Mester.) Vagy neveld az erkélyen, termeszd akár a nagy fürdőszobádban is. Korábban szójacsírát termesztettem a fürdőkádamban. (Hű!) Hosszú, hosszú, hosszú évtizedekkel ezelőtt, nem volt pénzünk, és akkor ültettünk néhány zöldséget a szabadba, és én szójacsírát termesztettem a fürdőkádban, és jól megnőtt. Akkoriban el tudtuk adni, és némi pénzt kerestünk az életben maradáshoz. Mert soha nem akartam adományokat elfogadni. Nem tettem, még akkor sem, amikor nem volt miből megélnem. Mindig ki tudtunk találni valamit, hogy mit tegyünk a túlélésért anélkül, hogy adományokat kellett volna elfogadnunk. (Értem, Mester.)

Tehát mindezt a saját tapasztalatomból mondom nektek. Bármit termeszthetsz a házban, és az ablakpárkány mellé vagy az ablakpárkányra, vagy az ablak mellé, vagy tartalék szobába, vagy a nappaliban is elhelyezheted, mint egy cserepes növényt, csak úgy, mint egy dísznövényt. (Igen, Mester.) Ültesd, mint bármely más növényt. Dísznövényként is ültetheted a zöldségeidet, hogy vészhelyzet esetére készen állj. (Értem, Mester.) Ha nincs semmi más, amit megvehetsz, vagy nem lenne pénzetek, vagy senki sem fogadna el pénzt, csak termeszd tovább ezeket. Még ha nincs is vészhelyzet, akkor is megeheted őket. (Igen, Mester.) Minden nap szükséged van rájuk. El kell menned a szupermarketbe, hogy megvedd őket. És manapság az élelmiszer egyre kevésbé elérhető és egyre drágább. Tehát könnyen, nagyon könnyen tudod termeszteni őket. A növényeknek csak földre van szüksége - bármilyen földre a kertből, vagy veszel a boltból, és összekevered a kertedben lévő földdel vagy homokkal. És ha van kerted, és vannak fáid, akkor a leveleket komposztálhatod. (Igen, Mester.) És bármit, például amikor lenyírod a füvet, csak tedd a komposztba, a levelekkel együtt, és tegyél bele egy kis földet és még néhány dolgot, és máris fantasztikus lesz. (Igen). Nekem nincs meg ez a luxus. Nekem nem volt, ezért akkoriban, amikor ültettem, csak tealeveleket tettem bele. A teafiltereket, amit a csészébe teszel, hogy teát főzz, és a zacskó még ott van. (Igen. Igen, Mester.) Kiveszed, és aztán ráteszed a növényedre. (Igen. Ó, értem.) Őrülten nőnek. Bármit csináltam, nőtt.

Egyszer New Yorkban éltem egy templomban, és a növény... Azt hiszem, ezt már elmondtam, de nem biztos. A növény olyan kicsi volt, talán 10 hüvelyk (25 centiméter) magas, sárga és nagyon szerencsétlen. Az ablakra tették, szerintem senki nem adott neki vizet vagy bármit. A szentélylakói készítettek teát, és a teászacskók maradékát (Igen.) csak odaadtam, és vizet. Ó, olyan nagyra nőtt, hogy ki kellett jönnöm a szobámból, hogy hagyjam a növényt növekedni. Az egész szobát benőtte. (Hűha!) Aztán később nem tudtam, hogy mit csináljak, úgyhogy apró, kis növényekre kellett vágnom, és aztán hagytam őket kihajtani, mármint nőni, és aztán kitettem őket a szabadba műanyag zacskóba vagy műanyag edénybe, bármibe, amit csak tudtam használni, úgyhogy kitettem őket az utcára, és az emberek, akik arra jártak, elvették őket. (Hűha.) Másképp nem volt lehetséges. Az egész templomban egyre nőtt. És csak egy kis normál kerti földem volt és a tea, a megmaradt teafilterek, ennyi. És persze, ha nem iszod meg az egészet, akkor még van egy kis maradék teád. Mint abban a templomban, néha nem itták meg az összes teát, ezért több vízzel felhígítottam, és öntöztem vele a növényt. Ó, nőtt, mint az őrült. Mindenki meglepődött. (Hűha.)

Volt egy tanúm, nem olyan, mintha egy történetet mesélnék. Régebben Sheng Yen Mester templomában laktam. (Igen.) És ő elmondta a tajvani tanítványainak, (Formosa), hogy a növény úgy nőtt mindenütt. Ő tudta ezt, és még a tajvani (formosai) tanítványainak, követőinek is elmondta, amikor visszatért Amerikából az ő templomába. És akkor az egyik testvéretek, a nevét elfelejtettem, azt mondta nekem, hogy ő Konfucius egyik leszármazottja. (Ó. Igen.) Erre emlékszem. Szóval, ő is elment oda, hogy meghallgassa Sheng Yen Mestert, és ő mesélte nekem ezt a történetet, mert én nem voltam ott, nem hallgattam őt. De elmesélte, amikor Tajvanon (Formosa) újra találkoztunk. Azt mondta nekem: "Ó, ezt mondta Sheng Yen Mester; azt mondta, hogy varázserőd van vagy valami ilyesmi, hogy egy aprócska kis növényből nevelsz egy növényt, tele van a szoba vele, két-három szoba is a templomban". És ha nem vágtam volna folyton, akkor elfoglalta volna az egész templomot. (Igen. Hűha.)

Szóval, valóban, nincs szükségünk sok mindenre az életben. Ha nincs mit enned, akkor legyen barna rizs, szezámmag és só, és életben fogsz maradni. (Igen, Mester.) És víz. (Köszönöm, Mester.) És figyelj rá, hogy legyen vízszűrőd, így, ha a víz szennyezett vagy piszkos lesz, akkor meg tudod szűrni a vizet, és megfőzheted. Vagy megihatod azonnal, főzés nélkül, attól függ. (Igen, Mester. Értem, Mester.) De én mindig felfőzöm a vizet, még akkor is, ha szűrt. Így biztonságosabbnak érzem. Jobban érzem magam.

Vásároljatok konzerveket, így nem kell főzni abban az esetben, ha még áram vagy gáz vagy bármilyen főzőeszköz sincs - minden helyzetre fel kell készülni. Még arra is meg kell tanítani a társállataidat, hogy bent végezzék el a dolgukat - valahol a fürdőszobában, vagy valamilyen darab műfűre, vagy bármi másra, amire odabent el tudják végezni a kakit, pisit. Mert egy nukleáris vagy atomrobbanás esetén a társállatok nem mehetnek ki, mert a mérgező sugárzást beviszik a házba, amikor visszajönnek. És ez mindannyiuknak rossz lenne, beleértve a társállat-személyeket is.

Annyi mindent meg kell tennünk, ha mindenképp túl akarjuk élni, az emberek közötti démoni, gonosz háborút. Nem csak az emberi háborús uszítókkal kell megküzdenünk, hanem most még a démoni erővel is, amely kénytelen előjönni, ölni és pusztítani, és kiirtani az emberiséget. Néhány legfőbb démon, akiket a pokolba száműztem, most visszatérhetnek. (Hűha.) Nem tudom, hogy nyerhetnénk ebben a helyzetben, mert az emberek együttműködésére is szükség van, hogy erősebbek legyünk, hogy legyőzzük ezeket a negatív erőket. Most mindenhol ott vannak. Csábítják, beszennyezik az embereket, és mérgezik az emberek agyát, elméjét és testét. Ezért láthatjátok, hogy mindenféle katasztrófa szinte együtt jön, de ez még rosszabb lesz. Egyre inkább együtt fognak érkezni, egyszerre... mindenféle katasztrófák, betegségek és mindezek. Ez csak most kezdődik. (Hűha.)

És hogy megnyerjük ezt a karmikus háborút, szükségünk van az emberek együttműködésére is, hogy a Menny és a Föld egyesüljön. (Értem. Igen, Mester.) Akkor erősebbek leszünk, hogy képesek legyünk békét, harmóniát és biztonságot teremteni minden ember és minden más nem-emberi személy számára ezen a bolygón. Nagyon, nagyon... csalódottnak érzem magam. És nagyon magányosnak, még a Mennyek segítségével is. Bárki magányosnak érezné magát a Föld lakóinak együttműködése nélkül. Remélem, mindenki megérti, amit mondok. (Igen, reméljük.) Együtt erősek vagyunk, mert ez a világról szól, a Földlakókról és az itt élő állat-személyekről.

Az állat-személyek együttműködnek velünk, de az emberek - nem teljesen. Jelenleg nem sokan. Szóval, bár a Mennyek megvigasztaltak és azt mondták nekem: "Ne veszítsd el a reményt, hogy megmentsd a bolygódat", jelenleg őszintén szólva nem tudom, hogyan nyerhetünk. Kérem, imádkozzon aki tud, kérem. Szükségünk van az egész emberiség kiállására, hogy segítsen minket ebben a zavaros korban. Nem tudom... Nem tudok többé sírni. Akkor azt mondom, lesz, ami lesz.

A lélek nem fog meghalni, soha. Csak az emberi lelkek vagy az állat-személyek lelkei még mindig az úgynevezett testek sok rétegébe rekedtek. Tehát még ha a fizikai testek el is tűnnek, az asztrális testek még ott vannak, és még a pokolban fognak bűnhődni, iszonyúan. Elképzelni sem tudjátok az ottani büntetést, akinek a pokolba kell kerülnie. De.… ó, Istenem. De ők ezt nem tudják, ez a probléma. Annyira vakok... úgy be van kötve a szemük, hogy nem ismerik a Mennyeket, nem ismerik a poklot. És bármit megtesznek, azt gondolva, hogy nincs következménye. És a szívem nem bírja tovább elviselni mindezt.

Kép letöltése   

Továbbiak megtekintése
Minden rész  (4/5)
1
2023-03-06
13175 megtekintés
2
2023-03-07
15687 megtekintés
3
2023-03-08
10509 megtekintés
4
2023-03-09
9248 megtekintés
5
2023-03-10
9712 megtekintés
Megosztás
Megosztás
Beágyazás
Kezdés
Letöltés
Mobil
Mobil
iPhone
Android
Megtekintés mobil böngészővel
GO
GO
Prompt
OK
App
Szkenneld be a QR kódot, vagy a letöltéshez válaszd ki a megfelelő operációs rendszert
iPhone
Android