Mostanában bátrabbak vagyunk. Azt mondtam, hogy már nem finomkodunk a tetteinkkel, és nem finomkodunk többé a szavainkkal. És így, feltettünk sok ilyen állatkínzást a [Supreme Master] TV-nkre. (Igen, Mester.) És ez változik, legalább egymillió ember lett vegán (Ó, hűha!) (Ez jó hír!) emiatt.
És július 19.: "Légy kedves, légy szabad, légy nemes, légy biztonságban. A saját Magad Mestere vagy.” Azt mondtam, "Tudom.” Ez az EUV. Ez azt jelenti, hogy az Eredeti Univerzum Isteni Védelmezői. Szóval azt mondtam, "Tudom. Csak valaki más mesterének lenni a probléma, és minden más probléma emiatt következik be.” (Igen.) Mert valaki más Mestere vagyok.
19-én azt mondtam, "Hihetetlen! Egy pók kitartóan szőtt egy hálót az erkélyemen, hogy buzgón ellenezze, hogy kimenjek, mert ‘Ha a szabadba költözöl, béke fog uralkodni.'” A személyes békémre gondolok. (Igen, Mester.) Mert elvesztettem. Ezért egy kicsit ki akartam költözni, hogy több szabadságom legyen. "De a maja arra használja őt, hogy engem zavarjon. Végül vízpermetet használtam a slagból, hogy elűzzem. Előtte véletlenül tönkretettem a hálóját az erkély másik sarkában, szemben, és hosszasan mentegetőztem. És azt hittem, rendben van. De ő "megette az összes maradék, szétmorzsolódott hálóselymet.” El tudjátok ezt hinni? (Ó, hűha!) Általában, ha a háló tönkrement, akkor ott is marad. (Igen.) De mindent tisztán evett! (Hűha!) Semmi sem maradt. Aztán elment egy másik sarokba, és csinált ott egy másik hálót, a szemközti sarokban, csak másfél méternyire. "Átköltözött, hogy egy másik ilyen nagy hálót készítsen," a szemközti sarokban, “így meg kellett hívnom, hogy költözzön a fákra. Nem fair, hogy ezt teszi, mert kedves voltam a rokonaihoz, (Igen.) ezelőtt és mindig. Szóval nem minden pók dolgozik velem.” Olvasok. "A másik fajta jobb, kedvesebb. A laposabbak, amelyek hasonlítanak a rákra, jobbak.” Ezt írtam. Ez az. Most feltehetitek a kérdéseiteket. (Köszönöm, Mester, hogy megosztottad ezt.) Rendben. Van még más is, de nem érdekes. Soha nem tudjuk ezeket befejezni.
Olvastam valamit július 10-ről? (Nem hiszem.) Július 10-én, "A mókusok mindenhonnan jöttek.” A hegyről, ahol etettem őket korábban, (Igen.) megtették ezt az egész távolságot, hogy meglátogassanak. (Hűha! Ez olyan édes! Ez kedves.) Ó, az egész csoport. Aztán azt hittem, éhesek. Meg akartam etetni őket valamivel. Adtam mindenfélét, amim volt, de nem ettek. Csak jöttek és mondtak valamit.
És még egy: egy felfedezés. Mert olvastam néhányat Buddha történeteiből. (Igen, Mester.) Buddha azt mondta, néhány fa istenségnek, (Igen.) nekik is vannak gyerekeik. Azt kérdeztem: "Hogy csinálnak gyereket? Házasok, és van férjük, meg minden?” Azt mondták, "Nem, csak gyümölcsöt csinálnak.” Ezért bármikor megesszük a gyümölcsöt, őket is bántjuk. Elolvasom. Nincs nálam a szemüveg. Szemüveget kell felvennem, habár szemüveg nélkül jobban nézek ki, nem? Kit érdekel. "A fa istenségek hozam miatt hoznak létre gyerekeket.” Megkérdeztem tőlük: "Miért csináltok gyerekeket? Valóban kellenek nektek gyerekek?” Azt mondták, csak azért csinálták, hogy hozzájáruljanak. "A hozamért", ezt mondták. Hozam. H-O-Z-A-M. Vagyis, azt hiszem, hozzájárulás, igaz? ( Igen, azt hiszem.) Hozam, adni. És ez a gyümölcs. "Így, gyümölcsöt elvenni tőlük fáj a fáknak. Nincs szükségük társra, hogy gyere- keket csináljanak, csak varázslatra.” (Hűha.) Emlékszem, egyszer olvastam valamit Mahavira Úrról, azt tanácsolta a követőinek, hogy ne vegyenek gyümölcsöt a fákról. A termés, mint az uborka, az oké. Görögdinnye, oké. (Igen.) Azok a dinnyefajták, vagy talán hasonló fajtájúak, mint azok a tökök, meg ilyenek. (Igen.) Azt hiszem, erről van szó. Azt hiszem, most ezek a kettő meg kettő együtt.
Szóval jöttek a mókusok. Elfelejtettem. Közben voltak a fák, és most már emlékszem a mókusokra. Amikor jöttek, csak futkároztak a lakhelyemen egy ideig, és csipogtak, beszéltek és táncoltak, (Ó, hűha.) és meséltek erről. Szóval a mókusok mind jöttek és mindenütt táncoltak. És amikor beszéltem velük, azt mondtam, "Hé, hogy vagytok, pajtik? Köszönöm, hogy látogatóba jöttetek.” És a mókusok laposan hason fekszenek. (Hűha!) Nem futottak el előlem, csak laposan feküdtek, csendben, és csak bámultak rám és hallgattak, amíg beszéltem. (Olyan aranyos!) (Igen.) Én is meglepődtem. Még sosem láttam ilyet azelőtt.
Általában a vad mókusok, ha a közelükbe mész, elfutnak. (Igen.) De ezek csak fekszenek laposan a hasukon, egyenesen a fatörzsön. Laposan, tényleg laposan! A lehető leglaposabban, mintha leborulnának. (Hűha!) És bámultak rám, és hallgattak, amíg be nem fejeztem. Nem emlékszem, mit mondtam nekik. Én csak, tudjátok, csajos csevegés, azt hiszem. "Köszönöm, hogy eljöttetek," meg minden. "Éhesek vagytok?” vagy valami ilyesmi. "Jól ettetek ott?" vagy “Itt maradtok, vagy nem?” Aztán csak eltűntek épp olyan gyorsan, ahogy jöttek, azután. Egyiküket sem látom többé. (Hűha.) Azt hittem, itt maradnak. Nem, csak jöttek, hogy elmondjanak nekem dolgokat, aztán elmentek.
Itt azt mondom: "Amikor beszéltem, a mókus laposan hason feküdt.” Az egyik. És a többire nem figyeltem, hogy mindet lássam. (Igen.) Pont előttem, úgy fél méterre. (Hűha.) A fatörzsön az erkélyem előtt. Szóval, amikor beszéltem, csak feküdt a hasán. Amikor másokra néztem, ugyanez. És mindegyik engem bámult. Amikor beszéltem hozzájuk, mind felém fordultak, és figyeltek. Már nem csipogtak mindenfelé. Nem beszéltek, nem mozdultak. Mire én: “Miért fekszel laposan a hasadon? Nagyon furcsán néz ki.” Azt mondta, “Tiszteletadás a Mesternek.” Ezt mondta. (Hűha.) Így most, és aztán ő… Ki mondta ezt? Egy pillanat. Ó, azt is mondták, "Légy elnéző a hűtlen tanítvánnyal.” Említették annak a személynek a nevét. Igen, tudom, hogy valami megdöbbentőt is feltárt nekem. Sosem tudhatod, milyenek az emberek belül. (Igen.) Csak kívülről nézve, sosem tudod.
És 11-én azt mondtam, "Édes Istenem, nem hiszem el, hogy néhány ember ennyire rossz vagy rossz hatás alatt van. És az életemnek mindig ilyen bajban kell lennie? Tudod, hogy nem ezt érdemlem, ugye? Hát, Te is ezt mondtad nekem. Oké. Köszönöm.” Kész.
Úgy értem, van még, de egyelőre ennyi elég. Ezek azok a dolgok, amelyekre kíváncsiak vagytok. És a többit megkérdezhetitek tőlem, és boldogan válaszolok, mert te gyűjtöttél kérdéseket, igaz? (Igen, Mester.) És így zajlott ez a konferencia. (Igen. Köszönöm, Mester.) Örülök. Örülök, hogy ha kérdeztek valamit, mert az mindig jó a világnak. Mert bármit is kérdeztek, az egy emberi kérdés, és sok más ember, a testvéreitek, szeretnék hallani a kérdéseiteket, vagy hallani a válaszokat, mert nincs esélyük, hogy kérdezzenek tőlem. (Igen.) És jó lenne a világ népének is, ha figyelne. (Igen.) Nem remélem, de imádkozom, hogy meghallgathassanak, és ez segíteni fog nekik.
Mostanában bátrabbak vagyunk. Azt mondtam, hogy már nem finomkodunk a tetteinkkel, és nem finomkodunk többé a szavainkkal. És így, feltettünk sok ilyen állatkínzást a [Supreme Master] TV-nkre. (Igen, Mester.) És ez változik, legalább egymillió ember lett vegán (Ó, hűha!) (Ez jó hír!) emiatt. Még ha igen, igen kegyetlen is. Minden alkalommal, amikor ezeket a kegyetlenségeket látom, sikítok és sírok. Ó, ez sok napra felkavar. És ordítok az összes Mennyel. Mondom nekik, "Tennetek kell valamit.” Azt kívánom, legyen több időm … Oké, mindegy. Eljött a ti időtök, kérlek. (Rendben, Mester.) Igen.
( Mester, a COVID -19 miatt 265 millióan vannak veszélyben az “éhezés járvány” miatt a szakértők szerint. A Világélelmezési Program ügyvezető igazgatója, David Beasley, azt mondta az ENSZ Biztonsági Tanácsának, hogy "Lehet, hogy több bibliai méretű éhínséggel szembesülünk néhány hónapon belül.” Van valami, amit az emberek vagy a tanítványok tehetnek vagy tenniük kell, hogy felkészüljenek, ha netán ez megtörténne? ) Ó, igen. Emlékeztek, hogy elolvastam az üzenetemet, mielőtt kérdéseket tettetek fel, (Igen.) a legelső üzenet, amit július 24-én írtam a naplómba? (Igen, Mester.) Épp olvastam nektek. (Igen, Mester.) Azt mondtam, "Önfenntartó, amennyire csak lehet."(Igen.) Még ha erkélyed is van, ültethetsz dolgokat megenni. (Igen.) Ha van földed, ültetsz növényeket, ültetsz zöldségeket, ültetsz gyümölcsfákat. Legyél önfenntartó, amennyire csak lehetséges. Bárki.
Valójában ezt már régen akartam mondani, az első sürgős felhívásban a vezetőkhöz, de elfelejtettem. Nem törlődött ki az agyamból, amíg újra előkerült, ráadásul napokkal július 24-e előtt, amíg volt rá időm, hogy leírjam a naplómba és elmondtam nektek, srácok, mielőtt újra elfelejtem. Sok dolog van, amit elfelejtek leírni, vagy nincs időm leírni, még spirituális látomásokat és spirituális üzeneteket is. El se tudjátok képzelni, milyen elfoglalt vagyok! (Igen, Mester.) Bárki, aki figyel, és a tanítványok, persze. Ültess bio élelmiszert, amennyit csak tudsz. Önfenntartó, amennyire csak lehet. (Igen. Köszönöm, Mester.) Ezért éreztem késztetést, hogy elmondjam ezt az üzenetet, de aztán a mai napig halogattam. Legalább most megvan. (Igen.)
( Egy másik kérdés: a nagyüzemi haszonállatokat azért ölik le, mert a feldolgozóüzemeket bezárták, és túlkínálat van az állatokból. Ez a COVID -19-es világjárvány rosszabbodását fogja okozni a megnövekedett karma miatt? ) Ez ugyanaz. Akár a fogyasztás miatt ölik meg az állatokat, akár nem, vagy megsemmisítik őket a többlet miatt, az ugyanaz! (Igen, Mester. Igaz.) Bármit is teszel az állatokkal, megkapod majd. (Igen.) Ez ugyanaz. Soha nem lett volna szabad ennyi állatot létrehoznunk, megtermékenyítéssel, vagy mesterséges eszközökkel, vagy bármilyen természetes eszközzel, és azután megölni őket. (Igen, Mester.) Vagy elveszik a gyerekeiket, elveszik a babának való tejet, és a szegény borjakat ketrecbe zárják, hogy a húsuk puha legyen, és megölik őket. Megölni anyát, gyerekeket ölni. Ó! (Igen, ez szörnyű.) Ez borzalmas, szörnyű. Magunkat, az emberi fajt, olyan gyilkos fajjá változtatjuk, ez olyan rettenetes. Emlékeztek, amikor gyerekek voltunk, sok történetet olvastunk boszorkákról, (Igen, Mester.) akik várnak valahol, az erdőben vagy valahol, embereket vagy gyerekeket csábítanak, hogy egyenek? (Igen.) Mi ugyanezt tesszük az állatokkal. (Igen.) A történet ugyanaz. (Igen.)
( Egyes betegeknél, a COVID-19 egyes tünetei még hónapokkal a hivatalos felépülésük után is fennmaradnak. Például légszomj. És néhányuknál még új tünetek is jelentkeznek: tudatzavar vagy fáradtság. Van-e mód a teljes felépülésre? ) Nem. (Ó, hűha. Istenem.) Ha ők kevésbé érintettek, akkor ők nem. De ha már megfertőződtek, akkor az csak folytatódik, vagy ott szunnyad. (Igen, Mester.) Az emberek azt hiszik, ez csak egy közönséges influenza. Ez nem így van. Olvastam korábban a hírekben, hogy sok ember, köztük papok is, és mindenki, aki félvállról vette a COVID-19-et, aztán ők maguk is elkapták a betegséget, és meghaltak. (Igen.) Ezért mondom nektek srácok, habár elvonuláson vagyok, nem kellene így megjelennem, de aggódok. (Igen. Köszönjük, Mester.) El kell mondanom, és bárki is hallgat rám, megmentheti az életét. (Igen, Mester.) (Köszönöm, Mester.) És azért is, mert az érdem túl kevés. Ha több érdemed van, akkor talán fel tudsz épülni. (Értettük, Mester.) De ha már súlyosan fertőződött és leépült, akkor nem. Lehet, hogy van gyógyszered, vagy valami, amivel valahogyan megállíthatod, de nem gyógyulsz meg teljesen. (Értem.) Oké.
