A fanatikus démonok, ők eltűntek. (Ó je! Igen! Hű!) Talán csak pár eset, de nem kezelhetetlen. (Hű! Igen, Mester. Köszönjük.) Már tudtam, csak annyi, hogy az Istenek elmondták nekem. (Hű!)
Nem tudom, miért nem tesznek intézkedéseket megvédeni magukat. Csak fájdalmas látni, ahogy az emberek csak úgy kockáztatják az életüket, mintha az életük semmiség lenne, vagy a gyerekeik élete lenne semmiség, vagy szomszédoké, barátoké, fiújuké, férjeké, feleségeké lenne semmiség. Mert ha ők betegek, megfertőzik a családjukat is, (Igen, Mester.) mielőtt észrevennék. Ez a baj. (Igen, Mester.) Ennél a betegségnél, még azt sem tudod, elkaptad-e, vagy sem. (Igaz. Igen.) És még akkor is, ha elkaptad, eltart egy ideig, hogy megjelenjen. Értitek? (Igen, Mester.) Néha tovább tart, mint 14 nap. Azt mondják, hogy hideg (fagyott) felületen a vírus életben maradhat akár három hónapig is. (Hűha!) Sokan ilyen csendes továbbítói a betegségnek, és senki még csak nem is tudja, még ő maga sem. Ez a veszélye. (Igen, Mester.) És az oltások még messze vannak. Csak szerencsére találtak most valami gyógyszert, hogy meggyógyítsanak néhány embert. Hatásos. Általában gyulladást kezel, például. De ez segít ebben a helyzetben, mert a tünet az gyulladás. Az orvosi szakértők azt mondják, hogy a testünk reagál erre a vírus invázióra. És mert a testünk reagál, így néha túl messzire megy. (Igen, Mester.) Szóval ezért jelentkezik a gyulladás belül. És így néhány gyulladás elleni gyógyszert használnak, hogy odaadják nekik, de csak akkor, ha már majdnem... Istenem. Azt mondják, ez a gyógyszer csak a súlyos esetnél hatásos. (Igen, Mester.) El tudjátok képzelni? Várnod kell, amíg súlyosan megbetegedsz, azért, hogy megkapd. (Hűha.) És nem mindenki gyógyul meg. Segít valakin, de nem mindenkin. Szóval sosem tudhatod, hogy a lottód egymillió vagy semmi. Te jó ég! Csak aggódom, így elmondom nektek. De az emberek odakint tudják, ugye? Vagy nem? (Tudják, Mester.) Hát, ha tudják, akkor miért csinálják, hogy százezrek mennek a strandra, csak úgy Angliában, amikor a világjárvány emelkedik, (Igen.) nem pedig lassít? ( A kormány, Mester, néha nem készít nagyon világos iránymutatást, így az emberek összezavarodnak. Pl. az orvosi tanácsadók. és a szakértők azt mondják, hogy mindent követned kell nagyon, nagyon, nagyon tisztán, mert nagyon fontos. De néha a politikai emberek, nem teszik nagyon egyértelművé, így az emberek kimennek, és terjesztik, Mester. ) Igen, és attól rosszabb lesz. (Igen, Mester.)
És a tiltakozás meg minden, nem segít semmin. (Igen, Mester.) Mi értelme tiltakozni, és hagyni, hogy a kormányon nyomás legyen, majd utána, oké, kiengednek dolgozni, és ha elkapod ezt a betegséget, mi haszna akkor annak a családod számára? (Igen, Mester.) Nem is beszélve magadról. Ha nem törődsz magaddal, mi van a családoddal, a barátaiddal, (Igen, Mester.) a kiskedvenceiddel? (Igen, Mester.) Még a kiskedvencek is elkapják. (Igen, Mester.) Néhány macskát. kutyát karantén alá helyeztek, (Óh, Istenem.) úgy hallottam. (Igen.) Láttam. Nincs időm végignézni, csak úgy végigfutva. Végigfutva a híreket, ha esetleg bármit el kell mondanom az embereknek, vagy nektek, hogy megvédjelek titeket, és őket, amennyire csak tudlak. (Köszönöm, Mester.) Különben sosem nézem a híreket, vagy bármit, nem tudom, hogy hány éve már. (Köszönjük, Mester.) Sosem kell. Amúgy is túl elfoglalt vagyok minden miatt. (Igen, Mester. Köszönöm.) De még elvonuláskor is, emiatt kell aggódnom, mert az emberek sokat szenvednek; nem lehet meg a saját békém. (Igen, Mester.) Olyan sokat szenvednek, annyira sokat, mindenhol. Gyermekek, főleg a gyermekek, babák. Ez szörnyű. Szörnyű. Nem tudom, hogy mikor ébrednek fel. Láttam, hogy a vegán trend egyre nagyobb és nagyobb. ( Nagyon, nagyon nagy. Igen. ) De még így is, nem elég nagy, hogy megállítsa ezt a járványt. És az emberek nem is figyelnek a szakértőkre, és csak kimennek, kockáztatják így az életüket, csak hogy megmutassák, hogy menők. A betegség nem menő. Mint néhány gyereknél, a belső szerveik folyton leállnak, mert a vírus tényleg megtámad minden belső szervet, ahol csak tudja. Olyan gyorsan terjednek, hogy a szervek gyorsan leállnak. Mintha egyik a másik után állna le, vagy együtt összeomlanak, így az orvosok nem tehetnek semmit. Nem csak egy láz vagy fejfájás, hanem a belső szervek leállnak, (Hűha. Igen.) napok alatt. És olyan rövid, olyan gyors. Eközben fájdalmaik vannak, szenvednek. És a családok szenvednek közben és utána. Ez a lényeg. Akinek gyermeke van, senki sem akarja, hogy ennyire fiatal korban haljanak meg. (Soha.) Azoknak a családoknak, a szívük megszakad. (Igen, Mester.) Összetörik a szívük. Mindenkié összetörne. Imádkozom, de nem tehetek sokkal többet. Imádkozok, meditálok. Különben rosszabb lett volna. (Köszönjük, Mester.) Nos, ez minden, amit mondani akarok nektek, csak vigyázzatok! ( Vigyázni fogunk. Köszönjük, Mester. Te is vigyázz Magadra, Mester! )
Használjátok az új ebédlőt, srácok? (Igen, Mester.) Mert van benne légkondi. (Igen, Mester. Hűvös.) Amikor esztek, meleg van, üljetek be oda. (Igen, Mester.) Általában nincs túl meleg, de ha meleg ételt eszel, akkor melegebb lesz. (Ez igaz, Mester.) És már majdnem nyár van. (Igen, Mester.) Szóval egy hűvösebb szobában kellene leülnötök, izzadás nélkül élvezni az étkezést, miközben a levest isszátok. (Köszönjük, Mester.) Megisszátok a forró levest, és kijön az izzadságotok. Olyan, mint egy kiegyenlítés (Így van, Mester.) az időjárás miatt. Szóval mi haszna a levest inni? Tehát ha a hűvös szobában ülsz, a leves finomabb lesz. Ez igaz, Mester. (Igen.) És nem kell azzal foglalkoznod, hogy egyik kezeddel fogod a levest, és a másik kezeddel meg törölgeted az izzadságot. Nagyon-nagyon elfoglalt. (Igen.) Bármi másra van szükségetek, amiről nem tudok? ( Nincs szükségünk semmire, Mester. Jól vagyunk, nagyon jól. Boldogok vagyunk, Mester. Köszönjük. ) Jó, jó. Csak gondoltam, beszélgetek veletek srácok egy kicsit, csak hogy tudjátok, még élek. ( Köszönjük, Mester. ) Hogy jól viselkedjetek. Értitek? Különben azt gondolnátok: “Óh, a Mester nincs itt. (Nem, Mester.) Hol van? Nem lát minket.” Mindent látok. (Igen, Mester.) Tudjátok, ugye? (Igen. Tudjuk, Mester.) Lerakom magam elé az iPhone-omat, de néha magától elmegy. Nem tudom, miért, mert levegőt vettem, azt hiszem. Vagy túl hangosan beszéltem. A ti telefonotok rendben van? (Igen, Mester. Az jó.) Talán a felét ti veszitek fel, a felét meg én, és majd együtt összetoldjuk. Jobb, mint a semmi. (Igen, Mester.) A többi csak nevetés és ostobaság. Hogy utána meg tudjuk csinálni, hogy visszategyük. Ez a könnyebbik része, igaz? (Igen, Mester.)
Tudjátok mit? Néhány nagyon jó hír. Nem tudom, hogy elmondhatom-e, egy pillanat. ( Légyszi, Mester. Kérünk, Mester, mondd el nekünk! ) Tudom, tudom. Egy pillanat. Meg kell kérdeznem. Meg kell kérdeznem, hogy vannak-e ennek következményei. (Igen, Mester.) (Köszönöm, Mester.) Türelem, pár másodperc. A fanatikus démonok eltűntek. (Óh, Hűha! Igen! Hűha!) Talán csak néhány eset, de nem kezelhetetlen. (Hűha! Igen, Mester. Köszönjük.) Már tudtam, csak az Istenek mondták nekem. (Hűha!) És még egy pók is bejöt, nem tudom, hogy surrant be. Egy civilizáltabb szobában élek, körülbelül öt-hat négyzetméter. Már így is elég nagy nekem. Nekem kell takarítanom. Ha kisebb, nem kell sokat takarítanom. De semmi baj, kezelhető. Nem tudom, hogyan jutott be. Így megkérdeztem: “Hogyan jutottál be ide?” Azt mondta: “Varázslat.” (Hűha!) Mintha szétszedné magát. Néhány ember a régi időkben, meg tudta tenni. Az állatok meg tudják.(Hűha!) Volt egy történet egy kutyáról, aki be volt zárva. egy házba, és az egyik kutya barátja valahol máshol beteg volt. Szóval csak úgy kiment a falakon keresztül. (Hűha!) Minden zár meg minden ugyanolyan sértetlen. (Ejha.) Nem tudják, hogyan jutott ki. Nincs ablak nyitva, nincs zár, nincs lyuk a falon, semmi. És nem tudták hová ment, amíg a barát háza azt mondta, hogy “Itt van.”(Hűha.) És nagyon meglepődtek. Egy igaz történet. (Igen, Mester.) Olvastam valahol. Talán ti is tudjátok. Néha szerencsés vagyok, csak a repülőn ültem, csak felkaptam egy újságot, és láttam valami ilyesmit. Vagy valami jó hír a tévében. Szóval, ezt elmondhatom. (Köszönöm, Mester.) (A pók) bejött én meg azt mondtam: “Hé! Te, nagyfiú, mi a helyzet?” Úgy beszélek, mint egy amerikai. “Mi a helyzet?” Néhány évet éltem Amerikában, és egy kicsit olyan lettem, mint negyedrészt amerikai. (Igen, Mester.) Mondok néhány olyan szót, amit azelőtt sose mertem kimondani, attól függ, mennyire vagyok dühös. Általában nem. Azt mondtam neki: “Mi a helyzet? El akarsz mondani valamit?” Ő egy postás. Erre ő: “Igen, légy boldog. Minden fanatikus démon eltűnt.” Ezt mondta. (Hűha!) Pontosan ezekkel a szavakkal. Azt mondtam: “Még valami?” Igen, igen, nyugodtan csináljátok. Gyerünk, tapsoljatok. Én is tapsolok. Csapkodom magam, mert a kezem foglalt. Oké, jó.
Szóval, tudjátok mit? Még a gekkó is… Általában a gekkó sosem beszélt hozzám. Ismeritek a szalamandrát? (Igen, Mester.) Vagy a gekkók, amelyek színesebbek a hátukon, és nagyobbak, mint azok, akik a falon mászkálnak. (Igen, Mester.) Ők is tudnak mászni a falon, de jobban kint élnek a kertben. Még oda is jöttek és szóltak... Kinyitottam az ajtót és kimentem, és ő pont az ajtó mellett volt. Kimostam a ruháimat, és ki akartam akasztani. Aggódtam, hogy ha járkálok, akkor el fog futni. Szóval azt mondtam: “Oké. Később akasztom ki a ruháimat.” De azt mondta: “Nem gond, nem félek Tőled.” Szóval csak állt ott, úgy értem, meg sem mozdult. (Igen, Mester.) Amíg el nem mondta a híreket, hogy "Néhány fanatikus tanítvány is eltűnt". Így mondta, és így: “Légy boldog.” Erre én: “Köszönöm, köszönöm. Köszönöm szépen.” (Köszönöm. Ejha.) Aztán csináltam pár fotót róla. Elküldtem három képet. Sokat csináltam, mert az elején azt hittem, hogy talán fél tőlem, ezért nagyon messze maradtam tőle. (Értem.) Szóval a kép nagyon kicsi. Később nem mozdult, így azt mondtam: “Közelebb mehetek?” Nem mondott semmit, így csak mentem, egyre közelebb, szóval végül rajta is voltam. Mellette ültem. Aztán telibe fotóztam, így kitöröltem a kicsiket. A nagyobbakat megtartottam. Aztán egyenesen az arcába mentem, és lefényképeztem az arcát, aztán modellt állt nekem. (Hűha!) Eredetileg nem mozdult, de azt mondtam: “Lefényképezem az arcodat,” és az egyik oldalra fordult. (Igen.) És aztán a másikra, a másik oldalra fordult, vagy felnézett, meg minden. De csak hármat választottam, mert ez elég egy gekkónak, igaz? Azt mondtam: “A tévében leszel. Remélem, téged választanak. Egy verseny zajlik, mert sok állat van a tévében, ezért remélem, hogy hagyják, hogy bekerülhess a tévébe.” Aztán egy kicsit megmozdult, a feje ide, a feje oda, de nem mozdult sehova. (Hűha.) Általában ezek a vadon élő állatok vagy gekkók, ha közel vagy, elfutnak, igaz? (Igen, Mester.) Egyáltalán nem futott el, csak ült ott. (Hűha.) Szóval, talán kb. 12 fényképet csináltam és nem mozdult, semmit. Pont előtte ültem, mert kicsi. Szóval, ha nagynak látod az arcot, azt jelenti, hogy nagyon közel voltam. (Igen, Mester.) Kb. talán tíz hüvelyknyire voltam, nem, tíz centiméterre (Óh, hűha!) tőle. (Igen, Mester.) Valami olyasmi, pont szemből. (Igen.) És nem futott el sehová. Ez az, amikor tudod, hogy az állatok szeretnének mondani neked valamit. Ugyanaz, mint a pókok. Vagy a szemük ragyog. (Igen.) Ez hasonló ehhez a piros tű mutatóhoz. (Lézermutató.) Hasonló ahhoz, de más színben ragyog, nem piros. Csak azért mondom, hogy tudjátok, hogyan néz ki, de a színe nem ilyen. A színe olyan arany fényű. Nem túl messzi fény, de mintha két kis zseblámpa ragyogna. Ez az, amikor továbbítani akarnak valamit.
Egyébként, amikor átfutottam a híreket, láttam egy nagy pókot valahol Amerikában. És volt egy hölgy, aki látott egy nagy pókot. Azt mondta, nem látott ilyen nagy pókot korábban. Nagyobb, mint a széttárt a kezed. (Húha!) Szóval, arra gondoltam: “Óh, ezt már láttam korábban.” Emlékeztek, hogy mondtam, hogy a pók nagyon nagy volt? (Igen, Mester.) Azt gondoltam magamban, “Ezt már láttam.” És a hölgy annyira félt. Hívta a férjét, hogy fogja meg egy nagy dobozba, egy tárolóba, (Igen.) hogy hívja az ügynököt, aki bérbe adta nekik a házat. Az ügynök azt mondta, igen, “örülök, hogy elvihetem innen.” Ezt mondta. (Igen, Mester.) De a pók belekapaszkodott az ablakába, nem mozdult! (Hűha.) Így tudja a férj elkapni. (Igen.) De a pók el akart mondani valamit annak a családtagnak. Valami olyasmit mondott, hogy “Ne szeress rossz embert.” (Hűha!) Nem akarom elmondani, hogy kit. Én sem tudom, hogy ki. De én ezt hallottam a póktól, még a képen keresztül is. (Hűha!) De persze, a hölgy vagy az úr soha nem hallott semmi ilyesmit. (Igen.) Nem akarok mélyebbre menni a személyes dolgaikba. (Igen, Mester.) Nem tudod, kik ők egyáltalán, szóval nem számít. Azt sem tudom, hol laknak. Még azt is elfelejtettem, hol van. Csak azt mondta: “Ne szeress rossz embert.” Elképzelitek! Figyelmeztethetnek. Ha ismerném azt a hölgyet, elmondanám neki, de semmi közöm hozzá. Nem mondhatom el neki. Nem mondhatom el senkinek. Nos, ha ő felbérelne engem, és adna egy kis pénzt, elmondanám. Még pókokkal is beszélgetni az elvonulásom alatt. Csak úgy átjött. (Igen, Mester.) Mert tudtam, hogy a pók továbbítani akart valamit. Különben félne, és elmenekülne, amikor az emberek ilyen közel vannak az ablakhoz. Az ablak átlátszó. (Igen, Mester.) Elmenekülnének előled.
Az összes rovar, ha meglátnak, menekülnek. Még a kígyók is. Kivéve néhány kivételes helyzetet, ha fanatikus démonok, vagy rossz szellemek, vagy ilyesmik vezérlik őket. Különben a kígyók, ők is elbújnak előled. (Igen, Mester.) Vagy soha nem mernek a közeledbe jönni. Még a tigrisek és az oroszlánok is ilyenek. Nem lenne szabad megtámadniuk az embereket. Nagyon ritka alkalom, hogy valami hajtja őket. (Igen, Mester.) Vagy annak az embernek ilyen helyzetben jött el a halála ideje. Szóval csak meg kellett tenniük. Különben tigrisek, oroszlánok meg se akarnak enni minket. Nos, szerintem minket nem, mert mi vegánok vagyunk, és unalmas a vérünk. Csak tofu, tofu íze van. Talán biztonságosabbak vagyunk az orruknak. Nem vagyunk olyan büdösek. A húsevőknek, olyan sok fűszerük van, hogy beletegyék. Különben, a húsnak nincs íze. És lehet, hogy pikáns az íze. Mint a hal meg minden, azok bűzlenek. (Igen, Mester.) Szóval, sok fűszert tesznek bele, fokhagymát, hagymát, meg mindent, (Ez igaz.) hogy mérföldekről is érződik. Szóval, talán felkelti ezeknek a vadállatoknak az étvágyát. Különben nem zavartatják magukat az emberek miatt. Talán, ki tudja, manapság az összes dzsungelt és az erdőket nagyon kivágják. (Igen.) Így elveszítik az élőhelyüket és élelmüket, így talán kijönnek, és az emberekre támadnak, mert túl éhesek vagy valami. Nem tudom. De ez ritka. Ritka. (Igen, Mester.) Még a vadállatok is, ritkán támadnak az emberre. (Igen, Mester.) Nem tudom, miért mondok el annyi mindent. Egyik dolog hozza a másikat. (Igen, Mester.)
