Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ezekben az évtizedekben sok mindent mondtak rólam, velem kapcsolatban; soha nem tudtam, miről beszélnek. Nincs elég időm arra, hogy minden házhoz elmenjek, és azt mondjam: „Kérem, ez nem igaz, ez nem igaz”, mert tényleg nem érdekelt. Mindent Isten kezében hagyok. És az emberek, akárki tett rosszat velem, a Mennyei Bíróság majd gondoskodik róluk. Láttam néhányukat nagyon rossz állapotban ott lent (a pokolban), és ki akartam nyújtani a kezem, hogy megérintsem őket, de a karma ereje egyszerűen elfújta őket a másik irányba. Nem üldözhetem őket örökké. Tehát a lények, az emberek mindegyikének vigyáznia kell magára, táplálnia és védenie kell a saját erkölcsi színvonalát. Én csak emlékeztetni tudom őket, de nem tehetem meg helyettük.Ennek a srácnak (Trần Tâm) tilos a nevemet vagy a stílusomat használni - bármit, bármilyen módon! Még célozgatni is rá, mint például „Óceán Anya” vagy bármi ilyesmi. A nevem Ching Hai, ami azt jelenti, hogy „Tiszta Óceán”. Ne próbálj célozgatni rá, csak hogy megkapd az Áldásomat. Nincs olyan Áldás, ami abba a démonba menne, aki csak megpróbálja elterelni az embereket a helyes Útról, és egy démon birodalmába rángatja őket, hogy rabszolgaként használja őket. És még nem is fog jól bánni velük, megbünteti őket minden apróságért, amit nem tudnak jól csinálni. Szóval, ez szörnyű. Ezért mondta nekem Isten: „A világ embereinek tudniuk kell” – az Ő pontos szavai. Ha én itt hazudok nektek erről, Isten örökre a pokolban fog büntetni, én mondom nektek. Nem merem, mert ismerem a belső világot. Ismerem az Egyetemes Világot. Nem merek olyat tenni, amit Isten nem enged meg. Vagy a Legfelsőbb Énemnek, a Mesternek kell megengednie nekem, hogy bármit megtehessek.Bár Isten már mondta nekem, hogy mondjam el nektek, újra és újra megkérdeztem. Aztán végül Ő azt mondta: „A világ embereinek tudniuk kell”. Szóval itt ülök a félhomályban, és próbálom teljes szívemből elmondani nektek, hogy nagyon sajnálom, ha bármilyen módon visszaélnek veletek, vagy ha elveszik az energiátokat, ha bármi rosszat tesznek veletek, ha akár csak bántottak titeket az éjszaka sötétjében. Sajnálom. Mindezt elmondtam, de nincs semmi bizonyítékom, amit megmutathatnék nektek, kivéve azokat, amiket viselt, amiket beszélt, és amiket énekelt, meg ilyesmi. Ó Istenem, ő tényleg olyan jól játszott, a démon. Ha lenne ilyen színpadias tanít- ványom, mint ő, úgy szégyellném, olyan kínosan érezném magam, nem is beszélve arról, hogy ő az én „utódom”. Tudjátok, hogy ennél jobb ízlésem van. Úgyhogy gondolom, megértitek.Csak aggódom a többi emberért, aki követi ezeket a démonokat, és esetleg valamilyen módon kárt szenvednek. Imádkozom azért, hogy mind védve legyen. Ha tényleg nem hallgattok rám és követitek a démont, akkor én sem tehetek sokat. Csak imádkozni tudok értetek. Mert ez a ti életetek, a lelketek, a megszabadulásotok, a megvilágosodásotok.Ha tehát jobb színvonalra akartok emelkedni és jobban megvilágosodottabbá válni, akkor választhattok. De ne ez a srácot, nem Trần Tâm-t. Ő egy démon. Ő nem valódi. Mivel már bejött - először ő a szerzetes-bentlakóm volt, aztán hazudott nekem. Azt mondta, hogy nagyon beteg - olyan betegsége van, ami a család DNS-éből öröklődik, és nem gyógyítható. Ezért hittem neki. Azt mondta, hogy nem akar tovább maradni, elmegy. Azt mondtam: „Rendben. Légy jó. Ha bármire szükséged van, megadom neked. Ha pénzre van szükséged gyógyszerre vagy valamire, csak szólj.” Amikor utoljára láttam, a feleségével és a fiával volt. Mindig a felesége lökdöste, hogy fogja meg a fiát, hogy az arcom elé tolja. Így emlékszem rá. Azt sem tudtam, hogy Trần Tâmnak hívják. Azt mondták, „Thơm” a neve. Thơm, mint az ananász szó az Au Lac-i (vietnámi) nyelven. Tehát a genetikai betegség, amiben szenvedett, valójában „hormonoknak” hívják, sejthetjük!És annyi éven át, 20-valahány éve, soha nem hallottam róla. Egyáltalán nem emlékszem rá. Csak nemrég mondta valaki nekem. És akkor még levelet is írtam neki, mondván, „Ne csináld ezt! Nincs elég hatalmad. Magadat lehúzod, és azokat az embereket, akik követnek téged, szintén lehúzod. Hagyd őket békén. Ez egy nagyon rossz bűn, amit csinálsz”. Még ha ő egy igazi ember is, nem egy démon - és még ha téved is, vagy valaki megváltoztatta a beszédemet, vagy meghamisította a kijelentésemet, vagy valaki mondott neki valamit, hogy ő az utódom, de miután megkapta a levelemet, tudnia kellett volna, hogy ez nem igaz. Már meg kellett volna változtatnia, és bocsánatot kérnie. De nem tette. Ez tehát azt jelenti, hogy valóban át akarta verni az embereket, hogy becsapja az ártatlan és kiszol- gáltatott hívőket az ő alantas céljai érdekében, kihasználva a státuszo- mat, hogy másokat becsaljon a csoportjába a hírnév és a nyereség miatt; kifelé szerzetesnek adta ki magát, és jól viselkedett, hogy elfedje démoni személyazonosságát!Nem mintha nem kapta volna meg a levelet. Megkapta a levelet, és az úgynevezett asszisztense válaszolt a csoportomnak, aki segített nekem a levél kézbesítésében. Azt mondta: „Ő ugyanolyan”, mint én - valami ilyesmit. „Ő ugyanazt csinálja.” Kívülről talán hasonlónak tűnik, de az egész üres - nincs meg neki az a hatalma, hogy megáldja az embereket. Van egyfajta démoni ereje, ami elszívja az emberek energiáját, megtéveszti és elcsábítja őket, hogy higgyenek benne, és pénzt adjanak neki, odaadják neki a testüket, megadják neki, amit csak akar, még a sötétben is, mások háta és szeme mögött! Elmondom, amit tisztán láttam. Túlzottan szégyellném is, hogy több szóba foglaljam! Talán egyszer majd minden kiderül.Egy igazi szerzetes nem nyúlna egyetlen apácához sem, és nem kényszerítené a követőit, hogy a saját szerzetesei révén sok pénzt adjanak neki. És még nyíltan panaszkodtak is erre az egyik előadásában. Engem nem érdekelt. Csak véletlenül meglöktem az ujjamat, aztán odament. És akkor hallottam, hogy a nő panaszkodik, „Ha azt mondta, hogy a pénz csak papír, akkor miért hagyja, hogy a szerzetesei olyan kapzsik legyenek és mindig pénzt kérjenek tőlük?” Valami ilyesmi. Bezártam, miután félresöpörte ezt a témát, kifogásokkal, mintha ez nem lenne nagy ügy!Mindezt úgy mondom el, hogy tisztában vagyok a hátrányával, és ez olyan, mint egy ingyen reklám neki, de muszáj! Valószínű jobban megtaláljátok, mint én. Nem tudom, hogy kell újrakeresni. Fogalmam sincs erről az egész csúcstechnológiáról. Ha azt elvesztettem, elvesztettem. Nem tudom, hogyan lehet visszake- resni, de biztos vagyok benne, hogy ti igen - a YouTube-on. Mind rendelkeztek high-tech tehetséggel. Nekem nincs. Én csak a Supreme Master Television-t tudom csinálni, ami már el van rendezve és előkészítve számomra. Bármi mást, nem tudom, hogyan. Még e-maileket se tudok írni. Nincs e-mailem; nem tudom, hogyan. Nem tudom, hogy kell használni a „LINE-t” (kommunikációs app). Egyszer Tajvanon (Formosa) megtanították nekem. És csak párszor használtam a LINE-t, hogy kipróbáljam, aztán nem használtam. Általában jobban szeretek közvetlenül beszélni, így az illető közvetlenül tud válaszolni, és halljátok egymást. Ez barátságosabb. Nem tudom, hogyan kell LINE-ozni. Nem használom, így nem tudom, hogyan. Mostanáig még mindig nem tudom, hogyan kell LINE-ozni vagy bármit. És az utóbbi években új telefont kaptam, és még sms-t sem tudok írni. Korábban volt a másik telefonom, és tudtam néha sms-t írni, de most azt sem tudom, hogyan kell sms-t írni. Szóval bármelyikőtök – az úgynevezett embereim, vagy a külső nem tanítványok – könnyen megtalálhatja, hogy az emberek panaszkodnak.
(f): Az egész családom követett téged. Az alapján, amit abból tudok, amit a családtagjaim megosztottak velem, egész idő alatt nem törődtél a pénzzel és az anyagiakkal. Minden alkalommal, amikor a meditálók eljöttek a meditációs központba, ha valaki pénzt ajánlott fel, hogy támogasson téged, nem fogadtad el. A szemedben a pénz olyan volt, mint egy darab papír; még akkor is, amikor néha egy cent sem volt a zsebedben, akkor is csendesen elégedett voltál. Arra kérted őket, hogy adjanak pénzt a szervezőidnek vagy a szerzeteseidnek, hogy tartsák meg, és a buddhista munkára fordítsák. Egy idő után a tanítványaid kapzsik lettek; mindent elvettek. Szeretném megkérdezni, hogy tudtad-e előre, hogy ezek a dolgok meg fognak történni. Nem tudtad? Ha tudtad, akkor miért hagytad, hogy a tanítványaid örök bűnösökké váljanak, felszítva a kapzsiságukat, élvezve az anyagi dolgokat, a hívők nehezen megkeresett pénzén élve? Hittel és szeretettel jöttek hozzád, ezért nem haboztak, hogy pénzbeli és anyagi felajánlásokat tegyenek neked. De végül a manipulatív, kapzsi és önző tanítványaid kihasználták őket. Lehet, hogy ezek a dolgok azért történtek, mert nem voltál szigorú a szerzeteseiddel, és hagytad, hogy elcsábuljanak az anyagi dolgoktól, majd megbotoljanak és elbukjanak. Ha levelem bármilyen módon tiszte- letlen lenne, kérlek, bocsáss meg. De kérlek, magyarázd el világosabban, hogy jobban megértsük ezt a kérdést. Köszönöm.(m): [...] Hová menekülhetünk ebből a világból, érted? Üres kézzel jövünk ebbe a világba. Amikor elmegyünk, üres kézzel fogunk távozni is. Ez csak anyagi dolog, miért kellene aggódnom emiatt? Mindenkiben van kapzsiság. [...] Ne aggódj senki miatt, bármi történjék bárki életével, érted? Hová menekülhetünk e Három Világ elől? Hová menekülhetünk a lelkiismeretünk elől? Csak hadd legyen, oké? Köszönöm az aggodalmadat. Nincs mit magyarázni neked. Számomra, nincs semmi. [...]
Néhányan meg is kérdezték, hogy miért tettem ezt. Azt mondtam: „Sose csináltam semmit. Sose jelentettem be, hogy van utódom. Soha nem jelentettem be, hogy abbahagyom a munkámat.” Ez nem olyan munka, amiből nyugdíjba lehet vonulni. Bárcsak megtehetném. Bárcsak nyugdíjba mehetnék. Akkor nem kellene a munkám előtt ennem; nem kellene rohangálnom a házban, mert olyan kevés az időm, hogy annyi időt kell spórolnom - egyszerre csinálok pár munkát.Nincs rá időm. Még néha egy kicsi, kevés ebéd után is extra éhes vagyok, és nincs időm enni, még ha akarok sem. Mert van belső munka, amit el kell végeznem. Van meditáció. Vannak emberek, akik segítségért kiáltanak mindenhol a világon, nem beszélve a pokolról, vagy az Univerzum más bolygóiról. Eléggé elfoglalt nő vagyok. Még ha csak azért mondom is el nektek, hogy tudjátok, eléggé elfoglalt nő vagyok. Eszem, miközben dolgozom. Van mellettem egy vizes törülköző, így amíg eszem, ha valamit írni, javítani, szerkeszteni akarok a számítógépemen, meg kell törölnöm a kezem, és aztán megérintem az egeret és a billentyűzetet.És bármit csinálok, szinte futnom kell. De ez jó. Azzal vigasztalom magam, hogy ez olyan, mintha a szobán belül tornáznék, a nyitott kis ablakkal. Néhány ablak nem nyílik szélesre, így csak az van, ami van. Nagyon kevés hely van itt mindennek. És ha bejössz a szobámba, cikcakkoznod kell, mert ez nem egy nagy és szépen berendezett szoba vagy ilyesmi.Photo Caption: Á, jó üdvözölni minden szeretetteljes lelket!
